Urbánus tönkölypárna

Igen, jóval éjfél után dobtam ki a fejem alól a tönkölypárnát, mert úgy zörgött, mintha azt a minden háztartásban elérhető zacskóval tömött zacskót raktam volna a fejem alá. Papírzacskók, meg azok a vastag, zsinórfülű szatyrok. Vagy egyszerűen csak egy gabonatár. Nem akarok gabonatárban aludni. Ez volt a második nap. Az első éjszaka sem volt annyira jó, de nem a párna miatt, amúgy is hánykolódtam egész éjjel.

Hánykolódtam egész éjjel – értsd: háromszor fordultam át a másik oldalamra. Van egy alkalmazás a telefonomon, ami méri, hogyan alszom, és én még akkor is jól alszom, amikor nem. Tényleg jól működik, nemcsak az ominózus párnacserét mutatja jól, hanem azt is, amikor kicsit felébredek, és mondjuk megnézem, mennyi az idő, vagy amikor iszom előző este, és hajnali fél háromkor óramű pontossággal kijózanodok, szóval hinnem kell neki. Reggel meg tudjuk beszélni a pasimmal, hogy ki hogy aludt – mármint, amikor külön alszunk –, olyanok vagyunk, mint a nyugdíjasok, mentségemre szóljon, hogy én mindig is olyan voltam. Egyébként lehet, hogy nem is engem mér az app, hanem a macskát, és mi van, amikor egy ágyban alszunk, akkor az átlagunkat számolja? A legkisebb közös többszörösünket? Na mindegy, nem erről akartam írni, hanem a párnáról, aranyoskáim.

A párna amúgy nagyon jó, pont erre van szüksége a nyakamnak. Az én nyakam különleges törődést igényel, mert folyton be van állva. A hat év kettlebell túl kevés nyújtással, az ülőmunka, de főleg a negyven év idegbaj, amitől olyan a nyakam, mintha acélhuzalok tartanák a fejemet. Hogy például autóvezetés közben nem tudok hirtelen kinézni a holt térbe, ami korántsem praktikus. Az idegbajt nem elemezném, meghaladná jelen írásom kereteit, legyen elég annyi, hogy én egy macskaféle vagyok: nyugalmat sugárzok, de azért mindig ott van a folyamatos farokcsóválás, nálam hajpödrés, az állandó kattogás valamin. Ha nem lenne, írás se lenne. Azért járok vele terápiába. A nyakammal meg masszőrhöz, meg ortopéd orvoshoz, aki elmagyarázta, hogy az én nyakamnak alátámasztás kell, hogy éjjel kihúzza a feszülést. Próbáltam már memóriahabos ergonomikus párnát – túl magas. Próbáltam hengerpárnát – nem tartja a fejemet. Na ez a tönköly, ez állagra, formára tényleg pont jó! Ahogy lefekszem, érzem, ahogy máris kihúzza. Ez kihúzza, aranyoskáim! Csak hát zörög. Egy ideig mondogatom magamnak, hogy hú, de jó semleges a nyakam, és próbálok elaludni azonnal, ami általában sikerül is, de aztán felébredek, és zörög.

A másik probléma a szaga. Az első este után a hajamnak amolyan gyolcsszoknyás, otthonszülő-öko-bio-vegán-palyabea szaga lett, mintha szalmakazalban aludtam volna. Állítólag van ebből levendula illatú – nem szeretem a levendulát –, meg nyolcféle gyógynövénnyel illatosított, ami meg olyan lehet, mint egy lekaszált nyári rét, amit egy ideig hagynak a napon rohadni. Én pesti lány vagyok, akinek egy éjszakai busz megállójára nyílt az ablaka gyermekkorában, és aki Budapest közigazgatási határán túl már honvággyal küzd, sőt már Budán is szédül (állítólag). Kéne nekem egy urbánus tönkölypárna – a Duna halk morajával zúgjon és legyen laktózmentes flat white szaga. Na jöhet a harmadik éjszaka.

(Apróbetű: a szerző szerint mindenki ott szül, ahol akar; a szerző nem tudja, hogy milyen a palyabeaszag; a kísérlet során tönkölypárnák nem sérültek meg.)

Reklámok

És ez annyira szörnyű!

Zúg az irodám. Amikor vagy két éve először pattogtam ezen, éreztem, hogy ez egy igazi first world problem. Hiszen ha zúg, az azt jelenti, hogy van. Napfényes iroda, kényelmes élet, miközben in the third world… Vagy ne is menjünk a harmadik világba, elég abban a kis Heves megyei faluban megnézni azt a közösségi házat, ahol lehetősége van a helyieknek mosni. Meg mosakodni.

Aztán egyszer elhagyta a számat az a mondat, hogy „a támogatói tiszteletjegyem állandóan az első sorba szól, annyira utálom”. A jólét megülyíti az embert, még akkor is ha nem. Egy ideje írogatom ezeket a mondatokat, amik annyi rétegben nevetségesek. Első világ probléma – van erre valami jobb magyar kifejezés? A többségét nem én mondtam, fáradhatatlan gyűjtőmunkám eredménye. Lehet írni a listához kommentben.

A mondatokat maximális világfájdalommal kell elképzelni, és nyafogva hozzá kell tenni gondolatban, hogy „és ez annyira szörnyű!” Az annyirát nyomjuk meg, a szörnyű magánhangzóit pedig nyújtsuk el.

– A takarítónő penészirtót használt negyven fokban, pedig ilyenkor nem lehet normálisan szellőztetni.

– Nem jó nekem ez a Vichy krém, amit vettem, el kell ajándékoznom, és vennem kell egy másikat.

– Estem egy ügyfél-kategóriát a bankban, mert vettem egy lakást.

– A színházjegyemet el kell ajándékoznom, mert pont akkor elutazom.

– És hideg volt az ezerkétszáz forintos bor.

– Nem sikerült bejelentkezni a platina hűségkártyások parkolóhelyére a Müpában.

– És előtte mennem kell Los Angelesbe.

– A tengerparton kellett ülnöm egész nap.

– Sehol sem találok normális ezüst mandzsetta gombot.

– Kizártak a véradásból az ázsiai nyaralás miatt.

– Csak húszezres volt nálam.

– És furmint volt a borsorban…

– A sofőrszolgálatos sofőr nem tudott visszaadni, ki kellett vennem egy ötezrest az automatából. Nem azért hívtam sofőrszolgálatot, hogy gyalogolnom kelljen.

És asszem ez volt a csúcs:

– Miért van az a borhűtő a járda szélén?

– Ja, kidobjuk. Nem kell egy borhűtő? Igazából nincs is rá szükségünk, de amúgy elromlott, mert

(NA?)

a kijelzője nem mutatja rendesen, hogy

(KAPASZKODJUNK MEG)

16 vagy 18 fokos.

Egyébként már nem érdekel, hogy zúg az irodám, mert ma idegből átrendeztem úgy, hogy a fejem egy olyan ponton legyen, ahol nem zúg. Igen, bár ez nyilván teljesen szabályellenes, én magam toltam át a szekrényt is. És a kábelekhez is hozzányúltam. Az egyik most az ajtóban fut a földön, és mivel balesetveszélyes (leginkább béna önmagamnak), ezért leragasztottam. Ez a szőnyeg széle! – kiáltott fel kolléganőm -, ide kell állnia mindenkinek, és akkor kiabálhatsz, hogy “Ez elfogadhatatlan!!” Bár nem szoktam azt kiabálni, hogy ez elfogadhatatlan, csak amikor eljátszom, hogy az milyen lenne, ha azt kiabálnám, hogy ez elfogadhatatlan, azért talán mégis mindenkinek jobb, hogy már nem zúg a fejem. Vagyis az irodám. Van irodám!

Parafatábla

Amikor a párommal négy év együttélés után szakítottunk, úgy tűnt a legjobbnak, ha egyedül pakol össze. Amikor hazaértem az üres lakásba, sírni se tudtam, mert ahhoz levegő kellett volna, de én levegőt se kaptam. Volt egy parafatáblánk, arra szurkáltuk ki a közös programjaink belépőit. Azt is leszedte, hogy nekem ne legyen szar. Álltam az üres tábla előtt. Szar volt.

Nagyjából rögtön elhatároztam, hogy újra tele kell raknom a táblát. Az első egy Kórusok éjszakája jegy volt, elég bánatosan nézett ki. Három és fél év telt el azóta, a táblán összegyűlt rengeteg jegy, meg karszalag, hála az elhatározásomnak, meg a barátaimnak. És sok víz lefolyt azóta a Dunán. Meg kell hogy mondjam. Most leszedtem cuccokat, helyet csináltam az újaknak.

Tegnap álltam a tábla előtt, a szokásos évzáró Vad Fruttikra indultam, ránéztem Dezső bára, és megállapítottam, hogy minden meglepően rendben van.

Még mindig hanukkarácsony

Hát igen, ez is advent, tegnap otthon felejtettem a laptopomat. Tudtam más gépén dolgozni, de úgy érzem, az univerzum üzen ezzel, ideje tényleg bebújni a takaró alá. Ma nem felejtettem el. A gépen kolléganőm csodálatos, saját készítésű ajándéka: egy fúziós, adventi mézeskalács zsini.

Jótékonyság 2018

Idén így sikerült elosztani a célkeretet. Jövőre asszem kicsit megtolom a sajtószabadságot.

A reklám helye:

Budapest Bike Maffia forever. My Budapest Photo Project 2019 naptár. “100 hajléktalan embert kértünk meg, hogy fotózzák le Budapestet a saját szemszögükből. A fotók közül szakmai zsűri választotta ki a legjobbakat, amelyek kiállításra kerültek. A látogatók szavazatai alapján a legjobb 12+1 alkotás a My Budapest jövő évi naptárába került. A nyertes fotók készítői pénzjutalomban részesülnek, valamint a naptárak eladásából származó bevételből is a résztvevő művészeket támogatjuk. A kezdeményezés hosszú távú célja a társadalom peremén élők bevonása és a társadalmi reintegrációjuk segítése.” https://bbmshop.shoprenter.hu/bike-maffia-naptar/my-budapest-2019-es-naptar

Kis kedvenceim: Bagázs. „Nem adományt osztunk, hanem lehetőséget biztosítunk a változásra.” https://bagazs.org/

Szegénység ellen és kultúráért egyben: add a jegyed rászoruló fiatalnak. Ez a legmenőbb, amivel ebben az évben találkoztam. https://www.katonachairity.hu/

Művészet és őrültség: Orosz Péter barátom átgyalogol Japán egyik szigetén. https://www.indiegogo.com/projects/the-wilds-of-shikoku#/

Sztenderd normális

– A két gyerek nem kétszer egy gyerek, hanem valahogy több, nem normális az összefüggés – hallgatok bele egy beszélgetésbe, hát semmiképp se normális, és nem is lineáris, amire amúgy gondolsz, inkább valami logaritmus függvény írja le a gyerekek száma és a ráfordítás közötti összefüggést, közben vihogok magamban, hogy teljesen meg vagyok buggyanva, biztosan sok volt a kávé, vagy túl szép volt a fákon a hó, meg a levegőben szálló hócsillámok, amiktől érzékelhetővé vált a tér, szó szerint ott rezgett a boldogság a levegőben, minden a lehetőségektől vibrált. Én meg exponenciálisan kezdek boldog lenni, beütött az advent, szóban nem így mondnom, elárulhatom, szóval én már nem tudok dolgozni, csak szeretnék bebújni a puha takaró alá egy bizonyos illetővel, és ki se jönni onnan. Sztenderd normális elolvadás.