Macskapanasz

Öregedő macskámhoz erős idegzetre van szükség. Az ember azt gondolja, fel van készülve arra is, amikor az állat majd öreg lesz. Felelősség meg minden. De azért vannak nehéz napok, amikor elveszítem a türelmem, pedig a szegény állat nem tehet róla. Olyan mintha egy demens nénire vagy egy kisbabára haragudnék.

Szumbának veseproblémái vannak és az emésztőrendszere sem az igazi. Emiatt gyakran hány, néha hasmenése is van, és iszonyat válogatós lett. A vesediétát feladtuk, mert fontosabb, hogy egyen, mint hogy kíméljük a veséjét – a vesekaját pedig vagy nem eszi meg vagy fosik tőle. Amúgy jól van, cuki, dorombol, dumál; sovány ugyan, de remek a kondija. Nincs vele mit tenni, ez van, öreg. Megkap tőlem mindent, ami lehetséges.

Már hazahoztam a városban kapható összes macskakajából az összes ízesítést, fotókkal ellátott jegyzetet vezetek arról, hogy melyiket eszi meg. Van cicaszökőkút, feromonos párologtató, háromféle cicakefe, örökké tiszta macskaalom. Nem viszem orvoshoz, az jár hozzá. Kap Béres cseppet, immunerősítőt, füvet, szőroldót, gyomorsavlekötőt. Oké, hogy semelyik kaját nem eszi meg, vagy ha igen, akkor két alkalommal megeszi, majd miután vettem belőle többet, már nem. Rendben, hogy minden nap mosok valamit, vetésforgóban száradnak az ágytakarók. Megszoktam, hogy mindenféle textúrákról pucolok mindenféle állagokat, és lassan annak is örülök, ha sikerült nem befosni az alomtálca mögé vagy ha nettó kevesebb, ami kijött, mint amit megevett. Már nem dühöngök a kreatív hányásokon, legfeljebb meglepődöm, hogy hogyan sikerülhet egy ilyen kis állatnak egy svunggal egyszerre ennyi dolgot összehánynia. Egy alkalommal akkor hányt az ágyamba, amikor én is ott voltam. Már azon se húztam fel magam.

Még mindig én tartozom neki, annyi örömömet leltem benne eddig, és imádom. Úgyhogy rezignáltan takarítok mindenféle balesetek után hajnali háromkor. De szombaton sikerült elérnünk egy lokális minimumot, amikor felfedeztem az íróasztalom mögötti falra száradt hányást, amit természetesen nem sikerült lepucolnom, csak a festék egy része jött le. Kitaláltam, hogy lefestem azt a falrészt, van még abból a festékből egy kis tartalék az előszobaszekrényben. Le akartam venni a fejem fölüli polcról, megnézni hogy nincs-e beszáradva, amikor kicsúszott a kezemből. Nem volt beszáradva. Amikor a hajamon száradó festékcseppekkel egy órán át takarítottam változatos felületeket változatos káromkodások közepette, na akkor elgondolkoztam a cukiság csereértékén.

Közérdekű rész:

– Vesekaja válogatás kezdő vesebeteg macskának ajándékba átadó.

-„Mit eszik meg ez a rohadt dög?!” jeligére pedig kajatippeket várunk a szerkesztőségbe.

Gyomorvédő gyógyszer porciózása autóklub kártyával

Elvihető!

Na ezzel mi legyen: ez az összes szárazkaja, ami ki lett szórva Szumba táljába, de egy falatot se evett belőle. Special mix, van benne vagy tíz féle kaja. Valami rászoruló macskát hozzá neki találni.

Reklámok

Napközis

Énzsuzsinéniségem csúcsára értem – nem először. A drága unokahúg hetedikbe megy, elérkezettnek láttuk kidobálni az alsó tagozatos cuccait, természetesen elajándékozva, újrafelhasználva, szelektíven, zero waste, meg amit akartok. Én meg arra vetemedtem, hogy az alig használt füzetek használható közepét kiszedtem, de ez még nem is akkora néniség, mint az, hogy a hátsó, páratlan lapokat is kivágtam. Azzal, hogy ha én egy napközis tanárnéni lennék*, mennyire örülnék már én annak, ha ilyen papírokat kapnék, hogy a gyerekek firkálhassanak.

* Az vagy – mondja halkan.

Gyaloglás tanulságok

Azon kívül, hogy már tudom, hogy a körút külső íve hosszabb, és hogy a munkahelyemen az egyik épületből átmenni a másikba és onnan vissza az négyszázharminchat lépés, egyéb, hasonlóan korszerű megfigyeléseim is voltak. Nagy megvilágosodásaim a munkahelyre begyalogolás második órájában lettek, ennek másnapján – amikor úgy fájt mindenem, mint ha alaposan elvertek volna, de csak mentem -, meg a hatodik napon, a háromszáznyolcvanadik kilométer közelében. A gyaloglásról, az életről, az élet és a gyaloglás összefüggéseiről. Pedig eredetileg csak munkahelyi egészségcsapatos kötelezettségből jelentkeztem; az volt a tervem, hogy elsétálgatok, és legfeljebb magammal küzdök. Nem szeretek versenyezni. Nyerni szeretek, arra szükségem van, de csak a könnyű nyereségeket szeretem. Vagy legalábbis az olyanokat, ahol nagy az esélyem. Itt is az történt, hogy egyszer csak nagy esélyünk lett, én pedig átestem azon a ponton, ahonnan nyerni lehetett, és kellett is.

Érdekes, hogy mennyire más csapatban küzdeni. Öten voltunk, átlagosan tizenhárom kilométert mentünk naponta, de nem mindenki ment ugyanannyit. A végeredményhez mindenkinek a teljesítménye kellett, azé is, aki kevesebbet ment, senki nélkül nem lehetett volna nyerni. Ez biztos azért ilyen érdekes nekem, mert nincs ebben tapasztalatom. Vezetőként sem olyan csapatot irányítok, ahol mennyiséget kell termelni, és csapatsportot se űztem soha. Viszont abban tehetségem van, és ez megint kiderült számomra, hogy észreveszem azt a pontot, amikor szükség van egy hangra, ami azt mondja, hogy szerintem meg kéne, és meg is tudjuk csinálni. Szeretek ez a hang vagy lendület lenni még úgy is, hogy nem én vagyok a legügyesebb, a legokosabb vagy a legkitartóbb.

A verseny tanulsága még – és ez most nagyon banális lesz –, hogy arra van idő, ami fontos. Nekem fontos volt, hogy nyerjünk, úgyhogy lett időm bizonyos napokon négy órát gyalogolni. (Két órát reggel héttől kilencig, és kettőt mondjuk fél nyolctól fél tízig.) Nem mondom, hogy bármikor csinál az ember magának négy órát naponta, ráadásul egyik napról a másikra, de az tuti fix, ezer százalék, hogy ha valami fontos, akkor arra valahogy lesz idő. Nyilván nagy kérdés, hogy kinél mitől lesz valami fontos, de az biztos, hogy a csapat nagy nyomás. A többieket támogatni, mások felé elköteleződni, nem maradni szégyenben, erős motiváció. Ezért jobb valószínűleg másokkal edzeni. Ha megígérem a Heninek, hogy megyek kravmagára, akkor nagyobb eséllyel megyek tényleg. Ugye

A nagy kérdés, hogy lesz-e a motivációm a gyaloglás megtartására. Főleg a hétvégéken, amikor autóval járunk, két autózás között pedig kanapén fetrengünk fejtől lábig, lábtól macskáig, és Váratlan utazást nézünk. (Jó, csak én nézem.)

Az egyértelmű, hogy a gyaloglás jó. Jót tesz a testnek és a léleknek. És még olcsó is. Az egy hétnyi őrület után hiányérzet volt bennem, ahogy elmúlt a gyaloglási kényszer, amellett viszont nagyon fáradt is voltam, úgyhogy a szokás nem alakult ki egyből. A verseny utáni napokban az addigi átlagnál is kevesebbet mentem. Mostanában tudatosan igyekszem megtenni a napi tízezer lépést. Egy sima metrós napon ötezer lépés van meg a napi munkamászkálással együtt. Ehhez hozzáteszek egy reggeli három metrómegállós sétát (húsz perc), és lehetőség szerint egy esti hasonlót. A Deák térről például húsz perc hazaérnem metróval (metróig eljutással, mozgólépcsőzéssel), ugyanez gyalog fél óra. Szerintem megéri. Azokon a napokon, amikor sétálok, könnyebben kezdek el dolgozni, jobb a kedvem, este jobban alszom. Szerintem fogytam is. Séta közben nem nyomkodom a telefonomat, gondolataim rendeződnek, új gondolataim születnek. Egyszóval: sétálni jó! Menjetek gyalog!

Pakolok, hurcolok, intézek, szervezek

Mostanában állandóan pakolok, hurcolok, intézek, szervezek. Mindenre van lista meg emlékeztető, emlékeztető arról, hogy kinek kell szólni valami miatt, emlékeztető az emlékeztetőről.

Kiválogatjuk a könyveket anyunál az egyik szobában, mert azt a szobát az unokahúgom használja, és kellene hely. Húgom szerint az öt darab értékesebb könyvet nekünk kéne aukción eladni, egyikünk se tudja, hogyan kell, ő nem akar vele foglalkozni, de a könyvesnek ne adjuk oda annyiért, amennyiért neki megéri. Egy órát netezek, hogy rájöjjek, mennyit ér a könyv, de végül nem derül ki, hogy ritkaság-e vagy sem. Hívok antikváriust, hogy nézze át, hogy mit tud használni, és legyen szíves a többit is vigye el. Egyeztetünk időpontot, de az végül anyunak nem jó, felhívom, hogy szóljak neki, ne haragudjak, visszahív, AMIKOR NAPTÁR KÖZELÉBEN LESZ, mondja, és egyeztetünk új időpontot. Én mindig naptár közelében vagyok.

A játékokat is átnézzük, felteszem a jobbakat a facebookra, hátha kell valakinek, majdnem mindenre van jelentkező. Lilla ruháit is átnézzük, a fölösleget elviszem. Kiválogatom a kidobandókat, a többit, a felnőtt ruhákkal együtt, amik nálam gyűltek az elmúlt fél évben, át kéne vinni a ruhacsereberére, mivel most nem nálam lesz. A lányruhák egy része jó lesz az ikerpárnak, de az anyjuk nem jön ruhacserére, azt nem kéne átcipelni, hanem szólni kéne neki, hogy jöjjön át hozzám átnézni; a másik fele jó lesz egy másik kislánynak, annak jön az anyja. Írok az anyának, hogy bizonyos leánygyermeknek szüksége van-e arra a cicás táskára, jó, mert akkor azt is bepakolom az átviendő pakkba. Írok az ikrek anyjának, hogy átjön-e valamikor. Közben levelezek mindenkivel, aki leütött valamilyen játékot, hogy hogyan veszi azt át. Közben berakok egy mosást, meglocsolom a virágokat. Elmosogatok. Írok Lillának, hogy próbálja megkeresni a legóból hiányzó csontváz figurát. Újra előveszem a gyerekruhákat, szétszedem az adagot kettőre. A pasim itt sokkot kap, de nevetgél rajtam. Erre válaszul átnézem a könyveket, amik nekem nem kellenek, hogy átvigyem anyuhoz, hogy ott legyenek, amikor jön az antikvárius.

– Nem lenne gond, ha elmennénk Óbudára, ott felvennénk cuccokat valakinél, aztán az egészet elvinnénk a tizenkettedik kerületbe, de előtte még anyuhoz átvinnénk a könyveket?

– Zsuzsika, OCD hétvége van, azt csinálunk, amit szeretnél.

Konzultálok a gázszerelővel, aki egyébként nagyon korrekt, mindenki imádja, ajánlja, szóval hogy ki kell tisztítani a rendszert, abban maradunk, hogy hívom és egyeztetünk időpont. Hívom, igen, az augusztus közepe jó lenne neki, de igazából ő ennyire előre NEM LÁTJA, nem gond, mondom, mivel marha jó vagyok abban, hogy emlékeztetőket állítok be magamnak arról, hogy kit mikor kell emlékeztetnem, hívom majd nyolcadikán, addig is jó munkát, jó pihenést. A vizesnek csapot kéne szerelnie, mert elrepedt a régi, de azt előbb ki kéne cserélni, mert garanciális, de csak akkor cserélik ki, ha odaviszem, vagyis akkor a szerelőnek kétszer kéne jönnie. Magyarázom az ügyfélszolgálatos nőnek, hogy ezt így NEM LEHET MEGSZERVEZNI, de nem érti, mi a gond, ismételgeti, hogy vigyem vissza, kicserélik. A szerelő meggyőz, hogy vegyek máshol egy normálisat, ő azt felszereli, a régivel meg verjem ki a bálhét, és pénzt kérjek vissza. Rendben, megbeszéljük a KONKRÉT IDŐPONTOT (!). Emlékeztető: csaptelepet megvenni!

A csontváz figura sajnos nincs meg. Minden játék külön szatyorban, különböző ismerősök, kolléganők, volt férjek bezizzítva az átvételre. A játékok egy része olyan maradék matrica, festék, foglalkoztató füzet, amit gyerekek nyáron el tudnának használni valami erre alkalmas helyen, írok az alapítványnak, persze nagyon örülnének neki, el kéne juttatni BERETTYÓÚJFALURA. Szerencsére van ott fiókunk, megérdeklődöm a fiókvezetőtől, hogy esetleg, de tényleg csak ha nem probléma, át tudná-e adni, persze, nem gond, ismerik is az alapítványt. Becsomagolni, bezacskózni, jól megkötni!

Hívom az állatorvost, hogy ki kéne jönni a macskához, mert az állapota az utóbbi fél évben eléggé sokat romlott, és nem nagyon szeret állatorvoshoz járni, vagyis inkább autózni nem szeret, kamrai tachikardiája lesz szegénynek, liheg, aztán hazafelé be is pisil a kosárba. Egyeztetünk időpontot, egy hétköznap délután, de már mindegy, lehet, hogy egy teljes hét home office kéne, és akkor jöhetne mindenki sorban szerelni, cserélni, átvenni, gyógyítani. SZÓLJAK MÁR RÁ hétfőn, hogy biztos jó-e az időpont, persze, állatorvost felhívni, felkiáltójel. FELHÍVNI a garázsos nénit a garázs miatt, az ajtóst az ajtó miatt, támogatókat leszedni az adatbázisból, civil szervezettel EGYEZTETNI a stratégia miatt, Katával MEGBESZÉLNI valami szóró ajándékot, ÍRNI a brazil fiúnak a levelére, adót FIZETNI, reumatológust LEMONDANI, kravmagát ÁTRAKNI szerdára, héber házit MEGÍRNI… Közben azon gondolkozom, hogy ez még listákkal is kezd egy kicsit sok lenni; mi lenne, ha még gyerekem is lenne vagy mondjuk KETTŐ?!

Az antikvárius végül nem hív, ellenben megjelenik anyunál a NEM JÓ IDŐPONTBAN, ha már ott van, megnézi a könyveket, mert végül anyunak mégis jó az időpont, de nem viszi el, mert bár szatyrokkal érkezik, MÉGSEM TUDJA MOST ELVINNI, meg szerinte még NINCS IGAZÁBÓL MEGBESZÉLVE, hogy mit vihet – kicsit utólag kiabálok emiatt anyuval, de igazából az antikváriussal kéne.

Ezen a ponton ír a tesóm, hogy el kéne hozni a biciklit Gödön a bringaszervizből, mert napi kétszáz forint tárolási díjat kérdnek érte, de a pasija nagyon dolgozik, aztán elutaznak, a szerviz csak heti két napon van nyitva, hatig oda kell érni. Szóval akkor aznap kocsival jövök, munka után elmegyek oda, felszedem a bringát, leteszem a házban, hazajövök. Felírni emlékeztetőbe, hogy GÖDI KULCSOT ELTENNI! Több felkiáltójel!!!

Ha már autóval jövök, bedobom a csomagtartóba a kidobandó ruhákat, hogy elvigyem a hulladékudvarba, pár percre van, délelőtt elszaladok, a kolléganőm pont a kezembe nyom egy beszáradt táblafestékes tégelyt, mennyire jó, pont hulladékudvarba megyek, leadom ezt is. Beszórom a ruhákat a konténerbe, adnám oda a festéket az embernek, de nem, ez nem VESZÉLYES hulladékos udvar, ez csak SZELEKTÍV hulladékos udvar, rendben, köszönöm. Majd berakom otthon abba a szatyorba, ami arra vár, hogy elvigyem. Szatyor, szatyor, SZATYOR. LISTA, LISTA LISTA!!!

És ha már OCD hétvége:

– Van még egy feladatom mára, az egyik feladatkezelőmből át kéne másolnom a feladatokat egy újba, mert az állítólag jobb. Van egy késztetés bennem, hogy A MÁR KÉSZEKET IS ÁTMÁSOLJAM, és bepipáljam, de próbálok ellenállni a kísértésnek.

Gyalogolok

Gyalogolok. Egy vérben forgó szemű gyaloglógép lettem. Van egy kihívás, öt fős csapatokban gyalogolunk, az a csapat nyer, aki a háromszázkilencven kilométert hamarabb megteszi. A cég logóját kirajzoló virtuális útvonalon nézhetjük, hogy hol tartunk. És bár mi egy összesorsolt csapat vagyunk, egyre jobban hajt minket a csapatszellem. Jól meg vannak velem áldva, mert én egyébként alig megyek gyalog, nem szeretek se kirándulni, se gyalogolni, összességében lusta vagyok mint a dög. A múltkor a Foursquare szerint egy kajálda nyolcszázharminc méterre volt, és nem voltam hajlandó elmenni odáig. Az app szerint ötezer lépés körül van a napi átlagom, de egy döglős, autóval járkálós hétvégén ezerből is megoldom. Tízezer lenne az egészséges. Szóval annyit vállaltam – aztán kiderült, hogy a többiek tízeter _métert_ vállaltak, aztán egy másik csapat nagyon beindult, szóval az lett a vége, hogy a negyedik napra már láncharapós gyalogló lettem. (A Kéri Péter barátom hívta láncharapónak ezeket a lépcsőzőgépen vicsorgó műnőket, akik full izomból nyomják.)

Hétfőn este edzés után cuccal a vállamon, harmincöt fokban gyalogoltam haza a Deáktól önfeledten, abban a meggyőződésben, hogy nem vagyok tejesen normális. Kedden arra gondoltam, jobb lenne inkább reggel megtolni, mert akkor hűvösebb van. Legyen az, hogy valamennyit gyalog teszek meg a munkába vezető útból. A Blaháig egész jól voltam, aztán a huszadik percnél elkezdtem kissé izzadni, majd lassan ömleni kezdett rólam a víz. Minek van nekem OKJ-s fitnesz instruktor bizonyítványom, ha elfelejtem, hogy a gyaloglás egy edzésforma? A Nyugatinál gondoltam, rátolok még egy kicsit, ami nagyon rossz ötlet volt, mert a Váci útra odasüt a nap, így amikor a Lehel térnél felszálltam a metróra és leültem, azon kellett aggódnom, hogy nyomot hagyok magam után. Mikor beértem, a gatyám úgy nézett ki, mintha bepisiltem volna, a hajam csapzott volt, a melltartóm meg tök vizes. Később ennek kapcsán hasznos információhoz jutottam: kismama körökben dívik, hogy egy tisztasági betétet raknak a melltartóba, az beszívja. Sajnos kimaradtam a kismama-körökből, ez az infó nem jutott el hozzám időben, kénytelen voltam egész nap aktívan száradni. Nap közben folyamatosan motiváltuk egymást a csapattagokkal, már nem annyira zavart hogy ők alapból kétszer annyit mennek, meg futnak, mint én. Munka után visszafelé is a Körúton gyalogoltam. Tizenháromezer lépés összesen. A nap tanulsága, hogy a Körút külső és belső íve közt mérhető lépésszám különbség van. A csípőm fájt, viszont nagyon jól aludtam.

Szerdára már rutinszerűvé vált a reggeli gyaloglás. Tornacuccot vettem, vagyis inkább olyan urbánus-sportos jellegűt: egy márványmintás úgynevezett dzseggingszet, és olyan pólót, amiben kellemesen lehet izzadni. Elkezdtem szórakoztató útvonalakat keresni, lehetőleg egyeneseket, hogy ne kelljen gondolkozni, mert egyáltalán nincs tájékozódó képességem – nem rossz, nincs. Persze ha eltévednék, még többet gyalogolhatnék, ami szerdára fontossá vált, mondhatni veszély helyett lehetőséggé. De jobb egyenesen menni, és nézni közben a várost. Én városi lány vagyok, szeretem a betont, és szeretem Budapestet felről le, meg leről fel. Este már meg se fordult a fejemben, hogy a Podmaniczky utcától tömegközlekedjek hazafelé. Közben végig dumáltam a pasimmal telefonon, és helyzetjelentést adtam neki, hogy milyen érdekes utcaösszeköttetéseket fedeztem fel, hogy hol merről süt a nap és hol nyílt mexikói étterem. Tizennyolcezer ötszáz lépést mentem. Amúgy már otthon is nálam van a telefon minden lépésnél, és mivel az otthoni cuccaimnak nincs zsebe, a telefont oldalt a bugyimba rakom és odatapasztom a csípőmre. Meggyőződésem nem normálisságomról egyre bizonyosabb. A nap tanulsága: ne vigyünk magunkkal váltani való szódáspatront gyalogolni, mert nagyon nehéz. A csípőm még jobban fájt, viszont megint jól aludtam, mondjuk azt álmodtam, hogy összejöttem Székely Kriszta rendezővel, annak ellenére, hogy nem is vagyok az esete, mert elbűvöltem a szövegemmel.

Ma nagy lépésre szántam el magam – vagyis sok lépésre –, kitaláltam, hogy végig gyalog megyek be dolgozni. Majdnem tíz kilométer, állítólag két óra. Én egy óra negyven perc alatt toltam le. A képen én vagyok látható, ahogy nyújtom a vádlim a lépcsőházban, már átöltözve irodai viseletbe. Nap közben az egyik csapatról nagyon gyanús lett, hogy csalnak. Arra jutottunk matematikailag, hogy ha öten negyven perc alatt harmincöt kilométert mentek, akkor mind az ötüknek egyszerre kellett futniuk, márpedig, ha nincsenek szabadságon, akkor ez minimum fura. (Ha kiderül a magyarázat, akkor majd visszaszívom a gyanúsítást.) Eléggé kiakadtunk, hogy ez tényleg ér ez ennyit? De végülis a kiakadásunk is pont annyira mulatságos. Tényleg ér ez ennyit? Mindenestre én kellemesen meg vagyok bolondulva, a reggeli gyaloglástól először elfáradtam, aztán felpörögtem. Végülis az a lényeg, hogy megtapasztaljam a gyaloglás előnyeit, a benne rejlő lehetőségeket és a saját határaimat teszteljem. Egészen biztosan fogok valamennyit gyalogolni ezentúl. Most még hátra van a táv fele, kíváncsi vagyok, meddig visz el a verseny. Remélem olyan nem lesz, hogy fel-alá mászkálok a szobában alvás helyett. Csípejemen a telefonnal.

Ami a csípőt illeti, valószínűleg kéne nekem egy jobb cipő. Kérek szépen javaslatokat! Nekem ezek a Teva túraszandálok túl lúdtalpasnak tűnnek, az edzőcipő vagy nem tetszik, vagy meleg. Túracipő meg nem csinos. Legyen csinos, ne legyen meleg, ne törje a lábat.

Adományozási segédlet

Az alábbi lista a saját listám, kiegészítve olvasók ötleteivel és tapasztalataival. Mielőtt adományoznál: gondolj bele,  szánd rá az energiát, légy türelmes – lásd előző bejegyzés eleje.  

A lista folyamatosan frissül új lehetőségekkel. (Frissítve: 2019.06.20.) Mielőtt bármit vinnél valahova, mindenképp tájékozódj: nézd meg a honlapot, telefonálj.

 

VEGYES

Adományboltok: Te elviszed nekik a fölösleges (tiszta, ép, működőképes) cuccaidat, ők eladják. A bevételből tartják fenn a működésüket, olcsó vásárlási lehetőséget a rászorulóknak, miközben a munkaerőpiacról kiszorult embereket foglalkoztatnak. Egyben újrahasznosítják a dolgokat, így óvva a környezetet. (Megj.: A Zuglói Cseritiben sok ruhát és ágyneműt nem vettek át, mondván, sok van belőlük.) http://cseriti.hu/; https://www.facebook.com/cedekadomanybolt; https://www.facebook.com/bagazsbazar; https://facebook.com/SZIA.adomanybolt; https://facebook.com/menedekhaz.adomanybolt

Adománytaxi: Budapesten kéthavonta összegyűjtik a felajánlott fölösleges tárgyakat és vidékre viszik. http://www.adomanytaxi.hu

Szemléletformáló és Újrahasználati Központ (SZÚK): Díjmentesen le lehet adni a már feleslegessé vált, de még használható tárgyakat. A leadott tárgyak bárki számára elvihetőek tárolási, raktározási díj megfizetését követően. (100 Ft – 10.000 Ft + áfa) Vidéken sajnos még nincs. https://www.fkf.hu/szemleletformalo-kozpontok

Vatera: Tedd fel a cuccokat a Vaterára 0 forintért

Facebook: Tedd fel a cuccokat Facebook csoportokba. (Ingyen elvihető dolgok, Ingyen elvihető Budapest, Ingyen elvihető bútorok és háztartási eszközök stb.)

 

TAKARÓ, ÁGYNEMŰ, TÖRÜLKÖZŐ

Állatmenhelyek: Szívesen fogadnak tiszta és nedvszívó törölközőt, ágyneműt, meleg plédet, nagyobb edényeket. Fontos hogy nedvszívó legyen és tiszta, mert beteg állatok alá kerül. A hozzád legközelebb levő menhelynek vagy civil állatmentőnek érdemes írni Facebookon. Nehezen veszik fel a telefont, mert általában önkéntesként, munka és család mellett látnak el rászoruló állatokat; ritkán van kapacitásuk elmenni az adományért.

 

RUHA

Hajléktalanszállók, melegedők: Mindenképpen egyeztesd le telefonon, hogy mire van szükségük. Ha valahol nincs szükség arra, amid van, esetleg meg tudják mondani, hogy máshol kell-e. Takarót, ágyneműt, törülközőt is vesznek át. http://www.kormanyhivatal.hu/download/1/83/00000/szoc_int.pdf

Swappis ruhaforgó: Az átvett ruháért pontokat kapsz, amivel 50% kedvezménnyel tudsz náluk vásárolni. https://swappis.hu/

H&M: Ők a textilt hasznosítják újra. Vidd el felesleges ruháidat egy zsákban az üzletbe. Lehet bármilyen állapotú (akár fél pár zokni vagy régi lepedő). Utalványt adnak érte, amit fel lehet használni vásárláskor. (Fenntartások: vannak olyan hírek, hogy ezt is elégetik; a fast fashiont támogatod vele.) https://www2.hm.com/hu_hu/noi/vasarlas-kategoria-szerint/16r-garment-collecting.html

Oltalom Karitatív Egyesület: Ruhanemű, fehérnemű, ágynemű, lehetőleg évszakhoz igazodó, de nem nézik át elfogadják, kórház is működik itt, ott is fogadják a holmikat. Itt pontosan le van írva, hogy mit és hogyan lehet leadni: https://oltalom.hu/hogyan-segithet/termeszetbeni-adomanyok/

Máltai Szeretetszolgálat, Vöröskereszt: Mindenféle adományt vesznek át, de előtte egyeztetni kell. Általában a központi telefonszámokon meg tudják mondani hol és mit fogadnak szívesen. (Megj.: vegyesek a tapasztalatok, hogy mennyire vesznek át dolgokat.)

Réthy fashion: Kifejezetten farmereket gyűjtenek. Átalakítják, eladják.  A bevitt farmerért kedvezményre jogosító kupont adnak. Csipkét, ékszereket és Nespresso kapszulákat is le lehet nekik adni. https://rethy-fashion.com/farmergyujtes/

Old blue: szintén farmergyűjtés. Elhívatottak a környezetvédelem és az újrahasznosítás irányában. http://oldblue.hu/index.php/kueldd-el-nekuenk

Zoknicsere program: A használható állapotban lévő zoknijaidat, rászorulóknak juttatják el segélyszervezetek közreműködésével. A többi zoknikból szigetelőanyag készül a bútoripar számára, valamint geotextília utak építéséhez. https://zoknicsere.hu/

Ruhakonténer: Amit már sehova se tudsz vinni, azt ebbe lehet dobni. A fehér alapon piros betűs ruhakonténerek tartalma használt ruha boltokba kerül, a maradékból pedig rongy, vagyis újrahasznosított textil lesz. A konténerek nagy része eltűnt a városból; úgy hallottam, a Fogarasi úti Obi mögött nemrég még volt egy. A konténerek egy része bekerült a szelektív hulladékgyűjtő udvarokba. https://www.fkf.hu/hulladekudvar-nyitva-tartas

 

GYEREKHOLMI

Igazgyöngy Alapítvány: Amit szívesen fogadnak: használt, de jó állapotú és tiszta iskolatáska, tolltartó, tornazsák, tornacipő, ünneplő cipő, egész vagy majdnem egész füzet, ceruza, tanszer, mesekönyv. https://igazgyongyalapitvany.hu/kapcsolat/

Helyi védőnők: A helyi védőnők fogadnak gyerekcuccokat, vagy segítenek összekapcsolni adományozót a rászorulókkal.

Gyermekkórházak, gyermekorvosi rendelők: Gyermekjáték, plüss, promó matrciák jól jönnek. Játék a várakozóknak, bent lévőknek és jutalom a bátor kicsiknek. Egyeztetni kell velük, mert nem tudnak korlátlanul tárolni)

 

KÖNYV

Rukkola: Felteszed az oldalra a könyvet (rukkolod), valaki megveszi pontokért (happolja), a pontokból te tudsz válogatni. (A Rukkola valakinek macera, csak a sikerkönyvek mennek ott el, postázásra kell költened, és lehet, hogy cserébe nem találsz ott téged érdeklő könyvet) https://rukkola.hu/

Mozgó Könyvek: A Közkincs Művészeti és Kulturális Közhasznú Egyesület közhasznú könyvterjesztési és esélyegyenlőségi programja, aminek a célja, hogy mindenki számára biztosítsa megfelelő minőségű és árú könyvekhez való hozzájutást. Több szekér is van a városban. https://mozgokonyvek.hu/

Kórházak: Egyeztess a hozzád közel eső kórházzal – a Margit kórházba például már vitt valaki, örültek neki, a betegek társalgójába teszik. Érdemes felhívni őket előtte. A Bethesdába lehet vinni gyerekkönyvet.

Helyi könyvtár: Könyveket a helyi könyvtárban általában le lehet adni.

Szabadpolcok: Van a városban több olyan hely, ahova leteheted a könyvet és elvehetsz helyette másikat: Wekerlei könyvtár mellett a Kós Károly téren „Tégy egy könyvet, végy egy könyvet” bódé; Köki Terminálban az Euronics mellett polc; Bosnyák téren könyvmegálló; XV. kerületben, a Koma bázison, a Rákos úti rendelőben is van polc.

Váci Fegyház és Börtön: Jár vele némi adminisztráció és át kell vágni magad egy picike bürokrácián, de nagy mennyiségben, egyben fogadnak könyvet, és örülnek neki.

Antikváriumok: Vesznek meg egyben vagy darabonként könyveket. Mindenütt más a menet, de egy adott mennyiség fölött ki is jönnek felmérni. Az antikvarium.hu-n lehet könyvvel fizetni. A regikonyvek.hu-n el lehet adni online.  http://www.nemetvolgyiantikvarium.hu/konyvfelvasarlas/; https://www.antikvarium.hu/; https://www.regikonyvek.hu/

Iskolai papírgyűjtés: A senkinek sem kellő könyvek mehetnek egy suli papírgyűjtésébe, az osztálypénzt növelik.

EGYEBEK

DVD: a BMSZKI Dózsa átmeneti szálláson Éppen gyűjtik a DVD-ket.

Hanglemez: a Tilos Rádiónál hanglemezt (fekete bakelit) és CD-t mindig szívesen fogadnak.

Műanyag edény, tároló: A Food Not Bombs csapatának jól jön. Budapest, Auróra utca 11. https://www.facebook.com/foodnotbombsbudapest/