Baklava és kihagyott helyzetek

– Amíg nem olvastál, jobban ment – mondta, és valahogy nem érzetem a hangjában iróniát. Villámgyorsan letettem a könyvet. – Jobb volt, amíg nyomkodtad a játékodat.

Nekem általában nem kell kétszer mondani, hogy candy crush-ozzak, de már majdnem lemerült a telefonom. Valahogy szereztem még pár életet, és rendületlenül játszani kezdtem. Nem vagyunk babonásak, de a candy crush-ozás több alakommal hozott már szerencsét. Ezzel szemben legutóbb három baklavát ettem, ami döntetlent eredményezett. Sosem fogjuk megtudni, hogy épp a baklava pozitív hatására lett meg a még éppen vállalható döntetlen avagy pont balszerencsét hozott. Lehet, hogy a negyedik baklava miatt lett volna meg a győztes gól. Valamint lefordultam volna a kanapéról cukorsokk következtében. Candy crash kontra cukorsokk. Biztos ami biztos, balkava inkább nem. És ezek szerint héber tanulás sem, mert amíg tanultam, a csapat számos helyzetet kihagyott. Aztán amikor könyvet kezdtem olvasni, még a támadásaink is elmaradtak.

Azért viccesnek tartom, hogy pont a Focilázat nem volt szabad olvasnom, pedig róla szól. Az egyetlen könyv Nick Hornbytól, amit nem olvastam eddig, de most megtaláltam apukám polcán, és úgy éreztem, ha már van egy Liverpool-rajongó* pasim, akkor elolvasom. *Csillag, apróbetű: még nem találtam ki, mi a jó szó rá, mert minden túlzó vagy túl enyhe jelző ellen tiltakozik, hogy ő nem az. Pont erre jó egyébként a könyv, kezdem érteni, hogy miért nem érthetem. Ugyan meg kellett hallgatnom egy viszonylag hosszú okfejtést arról, hogy ez a középosztálynak futballszeretetet magyarázó könyv mennyire túlértékelt, de hát ez van, nekem szól. Róla. Az egyik kedvenc íróm segít megérteni, hogy a pasimra miért van több napos hatással egy győzelem, miért a könyvespolc felé fordulva várja a tizenegyest vagy miért ugrál a teraszon egy gólnál.

Most nem volt időm kimérni, hogy általánosan bármilyen papír kézben tartása számít-e vagy betűk nézése; kifejezetten a szépirodalom viszi el a szerencsét vagy konkrétan Nick Hornby. Arsenal-drukker író művét olvasni Tottenham elleni meccs alatt jegyez gyakori indokolatlan labdavesztést a középpályán. Nem lehet ezt kikísérletezni, túl kockázatos lenne. Tulajdonképpen örülhetek, hogy az első meccset, amit együtt néztünk, megnyertre a csapat, különben lehet, hogy soha többet nem nézhetnék vele semmit. Egyébként jelzem, hogy az őrületes 4:0-s Liverpool-Barcelona visszavágót átaludtam, és tulajdonképpen ez lenne a dolgom mostantól minden alkalommal. Szerda este is bealudtam egy kicsit, és a csapat büntetőkkel nyert! Ez jelent valamit! Azt hiszem az alvás és a candy crush megfelelő kombinációja a nyerő.

Szokásaink vannak, szeretem a szokásainkat, szeretem, hogy két ilyen kőbe vésett ember, mint mi – kényszeres per monomániás -, meglepő módon mégis egymáshoz tud csiszolódni, hogy aztán közös dolgainkat véssük kőbe. Ma egy éve találkoztunk. Ma Aston Villa. Tiszta szívemből nem eszem baklavát.

Baklava és kihagyott helyzetek” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s