Macskapanasz

Öregedő macskámhoz erős idegzetre van szükség. Az ember azt gondolja, fel van készülve arra is, amikor az állat majd öreg lesz. Felelősség meg minden. De azért vannak nehéz napok, amikor elveszítem a türelmem, pedig a szegény állat nem tehet róla. Olyan mintha egy demens nénire vagy egy kisbabára haragudnék.

Szumbának veseproblémái vannak és az emésztőrendszere sem az igazi. Emiatt gyakran hány, néha hasmenése is van, és iszonyat válogatós lett. A vesediétát feladtuk, mert fontosabb, hogy egyen, mint hogy kíméljük a veséjét – a vesekaját pedig vagy nem eszi meg vagy fosik tőle. Amúgy jól van, cuki, dorombol, dumál; sovány ugyan, de remek a kondija. Nincs vele mit tenni, ez van, öreg. Megkap tőlem mindent, ami lehetséges.

Már hazahoztam a városban kapható összes macskakajából az összes ízesítést, fotókkal ellátott jegyzetet vezetek arról, hogy melyiket eszi meg. Van cicaszökőkút, feromonos párologtató, háromféle cicakefe, örökké tiszta macskaalom. Nem viszem orvoshoz, az jár hozzá. Kap Béres cseppet, immunerősítőt, füvet, szőroldót, gyomorsavlekötőt. Oké, hogy semelyik kaját nem eszi meg, vagy ha igen, akkor két alkalommal megeszi, majd miután vettem belőle többet, már nem. Rendben, hogy minden nap mosok valamit, vetésforgóban száradnak az ágytakarók. Megszoktam, hogy mindenféle textúrákról pucolok mindenféle állagokat, és lassan annak is örülök, ha sikerült nem befosni az alomtálca mögé vagy ha nettó kevesebb, ami kijött, mint amit megevett. Már nem dühöngök a kreatív hányásokon, legfeljebb meglepődöm, hogy hogyan sikerülhet egy ilyen kis állatnak egy svunggal egyszerre ennyi dolgot összehánynia. Egy alkalommal akkor hányt az ágyamba, amikor én is ott voltam. Már azon se húztam fel magam.

Még mindig én tartozom neki, annyi örömömet leltem benne eddig, és imádom. Úgyhogy rezignáltan takarítok mindenféle balesetek után hajnali háromkor. De szombaton sikerült elérnünk egy lokális minimumot, amikor felfedeztem az íróasztalom mögötti falra száradt hányást, amit természetesen nem sikerült lepucolnom, csak a festék egy része jött le. Kitaláltam, hogy lefestem azt a falrészt, van még abból a festékből egy kis tartalék az előszobaszekrényben. Le akartam venni a fejem fölüli polcról, megnézni hogy nincs-e beszáradva, amikor kicsúszott a kezemből. Nem volt beszáradva. Amikor a hajamon száradó festékcseppekkel egy órán át takarítottam változatos felületeket változatos káromkodások közepette, na akkor elgondolkoztam a cukiság csereértékén.

Közérdekű rész:

– Vesekaja válogatás kezdő vesebeteg macskának ajándékba átadó.

-„Mit eszik meg ez a rohadt dög?!” jeligére pedig kajatippeket várunk a szerkesztőségbe.

Gyomorvédő gyógyszer porciózása autóklub kártyával

Elvihető!

Na ezzel mi legyen: ez az összes szárazkaja, ami ki lett szórva Szumba táljába, de egy falatot se evett belőle. Special mix, van benne vagy tíz féle kaja. Valami rászoruló macskát hozzá neki találni.

Macskapanasz” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s