Pakolok, hurcolok, intézek, szervezek

Mostanában állandóan pakolok, hurcolok, intézek, szervezek. Mindenre van lista meg emlékeztető, emlékeztető arról, hogy kinek kell szólni valami miatt, emlékeztető az emlékeztetőről.

Kiválogatjuk a könyveket anyunál az egyik szobában, mert azt a szobát az unokahúgom használja, és kellene hely. Húgom szerint az öt darab értékesebb könyvet nekünk kéne aukción eladni, egyikünk se tudja, hogyan kell, ő nem akar vele foglalkozni, de a könyvesnek ne adjuk oda annyiért, amennyiért neki megéri. Egy órát netezek, hogy rájöjjek, mennyit ér a könyv, de végül nem derül ki, hogy ritkaság-e vagy sem. Hívok antikváriust, hogy nézze át, hogy mit tud használni, és legyen szíves a többit is vigye el. Egyeztetünk időpontot, de az végül anyunak nem jó, felhívom, hogy szóljak neki, ne haragudjak, visszahív, AMIKOR NAPTÁR KÖZELÉBEN LESZ, mondja, és egyeztetünk új időpontot. Én mindig naptár közelében vagyok.

A játékokat is átnézzük, felteszem a jobbakat a facebookra, hátha kell valakinek, majdnem mindenre van jelentkező. Lilla ruháit is átnézzük, a fölösleget elviszem. Kiválogatom a kidobandókat, a többit, a felnőtt ruhákkal együtt, amik nálam gyűltek az elmúlt fél évben, át kéne vinni a ruhacsereberére, mivel most nem nálam lesz. A lányruhák egy része jó lesz az ikerpárnak, de az anyjuk nem jön ruhacserére, azt nem kéne átcipelni, hanem szólni kéne neki, hogy jöjjön át hozzám átnézni; a másik fele jó lesz egy másik kislánynak, annak jön az anyja. Írok az anyának, hogy bizonyos leánygyermeknek szüksége van-e arra a cicás táskára, jó, mert akkor azt is bepakolom az átviendő pakkba. Írok az ikrek anyjának, hogy átjön-e valamikor. Közben levelezek mindenkivel, aki leütött valamilyen játékot, hogy hogyan veszi azt át. Közben berakok egy mosást, meglocsolom a virágokat. Elmosogatok. Írok Lillának, hogy próbálja megkeresni a legóból hiányzó csontváz figurát. Újra előveszem a gyerekruhákat, szétszedem az adagot kettőre. A pasim itt sokkot kap, de nevetgél rajtam. Erre válaszul átnézem a könyveket, amik nekem nem kellenek, hogy átvigyem anyuhoz, hogy ott legyenek, amikor jön az antikvárius.

– Nem lenne gond, ha elmennénk Óbudára, ott felvennénk cuccokat valakinél, aztán az egészet elvinnénk a tizenkettedik kerületbe, de előtte még anyuhoz átvinnénk a könyveket?

– Zsuzsika, OCD hétvége van, azt csinálunk, amit szeretnél.

Konzultálok a gázszerelővel, aki egyébként nagyon korrekt, mindenki imádja, ajánlja, szóval hogy ki kell tisztítani a rendszert, abban maradunk, hogy hívom és egyeztetünk időpont. Hívom, igen, az augusztus közepe jó lenne neki, de igazából ő ennyire előre NEM LÁTJA, nem gond, mondom, mivel marha jó vagyok abban, hogy emlékeztetőket állítok be magamnak arról, hogy kit mikor kell emlékeztetnem, hívom majd nyolcadikán, addig is jó munkát, jó pihenést. A vizesnek csapot kéne szerelnie, mert elrepedt a régi, de azt előbb ki kéne cserélni, mert garanciális, de csak akkor cserélik ki, ha odaviszem, vagyis akkor a szerelőnek kétszer kéne jönnie. Magyarázom az ügyfélszolgálatos nőnek, hogy ezt így NEM LEHET MEGSZERVEZNI, de nem érti, mi a gond, ismételgeti, hogy vigyem vissza, kicserélik. A szerelő meggyőz, hogy vegyek máshol egy normálisat, ő azt felszereli, a régivel meg verjem ki a bálhét, és pénzt kérjek vissza. Rendben, megbeszéljük a KONKRÉT IDŐPONTOT (!). Emlékeztető: csaptelepet megvenni!

A csontváz figura sajnos nincs meg. Minden játék külön szatyorban, különböző ismerősök, kolléganők, volt férjek bezizzítva az átvételre. A játékok egy része olyan maradék matrica, festék, foglalkoztató füzet, amit gyerekek nyáron el tudnának használni valami erre alkalmas helyen, írok az alapítványnak, persze nagyon örülnének neki, el kéne juttatni BERETTYÓÚJFALURA. Szerencsére van ott fiókunk, megérdeklődöm a fiókvezetőtől, hogy esetleg, de tényleg csak ha nem probléma, át tudná-e adni, persze, nem gond, ismerik is az alapítványt. Becsomagolni, bezacskózni, jól megkötni!

Hívom az állatorvost, hogy ki kéne jönni a macskához, mert az állapota az utóbbi fél évben eléggé sokat romlott, és nem nagyon szeret állatorvoshoz járni, vagyis inkább autózni nem szeret, kamrai tachikardiája lesz szegénynek, liheg, aztán hazafelé be is pisil a kosárba. Egyeztetünk időpontot, egy hétköznap délután, de már mindegy, lehet, hogy egy teljes hét home office kéne, és akkor jöhetne mindenki sorban szerelni, cserélni, átvenni, gyógyítani. SZÓLJAK MÁR RÁ hétfőn, hogy biztos jó-e az időpont, persze, állatorvost felhívni, felkiáltójel. FELHÍVNI a garázsos nénit a garázs miatt, az ajtóst az ajtó miatt, támogatókat leszedni az adatbázisból, civil szervezettel EGYEZTETNI a stratégia miatt, Katával MEGBESZÉLNI valami szóró ajándékot, ÍRNI a brazil fiúnak a levelére, adót FIZETNI, reumatológust LEMONDANI, kravmagát ÁTRAKNI szerdára, héber házit MEGÍRNI… Közben azon gondolkozom, hogy ez még listákkal is kezd egy kicsit sok lenni; mi lenne, ha még gyerekem is lenne vagy mondjuk KETTŐ?!

Az antikvárius végül nem hív, ellenben megjelenik anyunál a NEM JÓ IDŐPONTBAN, ha már ott van, megnézi a könyveket, mert végül anyunak mégis jó az időpont, de nem viszi el, mert bár szatyrokkal érkezik, MÉGSEM TUDJA MOST ELVINNI, meg szerinte még NINCS IGAZÁBÓL MEGBESZÉLVE, hogy mit vihet – kicsit utólag kiabálok emiatt anyuval, de igazából az antikváriussal kéne.

Ezen a ponton ír a tesóm, hogy el kéne hozni a biciklit Gödön a bringaszervizből, mert napi kétszáz forint tárolási díjat kérdnek érte, de a pasija nagyon dolgozik, aztán elutaznak, a szerviz csak heti két napon van nyitva, hatig oda kell érni. Szóval akkor aznap kocsival jövök, munka után elmegyek oda, felszedem a bringát, leteszem a házban, hazajövök. Felírni emlékeztetőbe, hogy GÖDI KULCSOT ELTENNI! Több felkiáltójel!!!

Ha már autóval jövök, bedobom a csomagtartóba a kidobandó ruhákat, hogy elvigyem a hulladékudvarba, pár percre van, délelőtt elszaladok, a kolléganőm pont a kezembe nyom egy beszáradt táblafestékes tégelyt, mennyire jó, pont hulladékudvarba megyek, leadom ezt is. Beszórom a ruhákat a konténerbe, adnám oda a festéket az embernek, de nem, ez nem VESZÉLYES hulladékos udvar, ez csak SZELEKTÍV hulladékos udvar, rendben, köszönöm. Majd berakom otthon abba a szatyorba, ami arra vár, hogy elvigyem. Szatyor, szatyor, SZATYOR. LISTA, LISTA LISTA!!!

És ha már OCD hétvége:

– Van még egy feladatom mára, az egyik feladatkezelőmből át kéne másolnom a feladatokat egy újba, mert az állítólag jobb. Van egy késztetés bennem, hogy A MÁR KÉSZEKET IS ÁTMÁSOLJAM, és bepipáljam, de próbálok ellenállni a kísértésnek.

Reklámok

Pakolok, hurcolok, intézek, szervezek” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Ezt olvasva megtelt az elkepzelt trello boardod. Btw hogy a fenebe nem tudjak az emberek koordinalni a sajat munkajukat es neked kell figyelmeztetni oket ujra meg ujra, mikozben a telefonjukon ott van a kalengyarium?

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s