Gyalogolok

Gyalogolok. Egy vérben forgó szemű gyaloglógép lettem. Van egy kihívás, öt fős csapatokban gyalogolunk, az a csapat nyer, aki a háromszázkilencven kilométert hamarabb megteszi. A cég logóját kirajzoló virtuális útvonalon nézhetjük, hogy hol tartunk. És bár mi egy összesorsolt csapat vagyunk, egyre jobban hajt minket a csapatszellem. Jól meg vannak velem áldva, mert én egyébként alig megyek gyalog, nem szeretek se kirándulni, se gyalogolni, összességében lusta vagyok mint a dög. A múltkor a Foursquare szerint egy kajálda nyolcszázharminc méterre volt, és nem voltam hajlandó elmenni odáig. Az app szerint ötezer lépés körül van a napi átlagom, de egy döglős, autóval járkálós hétvégén ezerből is megoldom. Tízezer lenne az egészséges. Szóval annyit vállaltam – aztán kiderült, hogy a többiek tízeter _métert_ vállaltak, aztán egy másik csapat nagyon beindult, szóval az lett a vége, hogy a negyedik napra már láncharapós gyalogló lettem. (A Kéri Péter barátom hívta láncharapónak ezeket a lépcsőzőgépen vicsorgó műnőket, akik full izomból nyomják.)

Hétfőn este edzés után cuccal a vállamon, harmincöt fokban gyalogoltam haza a Deáktól önfeledten, abban a meggyőződésben, hogy nem vagyok tejesen normális. Kedden arra gondoltam, jobb lenne inkább reggel megtolni, mert akkor hűvösebb van. Legyen az, hogy valamennyit gyalog teszek meg a munkába vezető útból. A Blaháig egész jól voltam, aztán a huszadik percnél elkezdtem kissé izzadni, majd lassan ömleni kezdett rólam a víz. Minek van nekem OKJ-s fitnesz instruktor bizonyítványom, ha elfelejtem, hogy a gyaloglás egy edzésforma? A Nyugatinál gondoltam, rátolok még egy kicsit, ami nagyon rossz ötlet volt, mert a Váci útra odasüt a nap, így amikor a Lehel térnél felszálltam a metróra és leültem, azon kellett aggódnom, hogy nyomot hagyok magam után. Mikor beértem, a gatyám úgy nézett ki, mintha bepisiltem volna, a hajam csapzott volt, a melltartóm meg tök vizes. Később ennek kapcsán hasznos információhoz jutottam: kismama körökben dívik, hogy egy tisztasági betétet raknak a melltartóba, az beszívja. Sajnos kimaradtam a kismama-körökből, ez az infó nem jutott el hozzám időben, kénytelen voltam egész nap aktívan száradni. Nap közben folyamatosan motiváltuk egymást a csapattagokkal, már nem annyira zavart hogy ők alapból kétszer annyit mennek, meg futnak, mint én. Munka után visszafelé is a Körúton gyalogoltam. Tizenháromezer lépés összesen. A nap tanulsága, hogy a Körút külső és belső íve közt mérhető lépésszám különbség van. A csípőm fájt, viszont nagyon jól aludtam.

Szerdára már rutinszerűvé vált a reggeli gyaloglás. Tornacuccot vettem, vagyis inkább olyan urbánus-sportos jellegűt: egy márványmintás úgynevezett dzseggingszet, és olyan pólót, amiben kellemesen lehet izzadni. Elkezdtem szórakoztató útvonalakat keresni, lehetőleg egyeneseket, hogy ne kelljen gondolkozni, mert egyáltalán nincs tájékozódó képességem – nem rossz, nincs. Persze ha eltévednék, még többet gyalogolhatnék, ami szerdára fontossá vált, mondhatni veszély helyett lehetőséggé. De jobb egyenesen menni, és nézni közben a várost. Én városi lány vagyok, szeretem a betont, és szeretem Budapestet felről le, meg leről fel. Este már meg se fordult a fejemben, hogy a Podmaniczky utcától tömegközlekedjek hazafelé. Közben végig dumáltam a pasimmal telefonon, és helyzetjelentést adtam neki, hogy milyen érdekes utcaösszeköttetéseket fedeztem fel, hogy hol merről süt a nap és hol nyílt mexikói étterem. Tizennyolcezer ötszáz lépést mentem. Amúgy már otthon is nálam van a telefon minden lépésnél, és mivel az otthoni cuccaimnak nincs zsebe, a telefont oldalt a bugyimba rakom és odatapasztom a csípőmre. Meggyőződésem nem normálisságomról egyre bizonyosabb. A nap tanulsága: ne vigyünk magunkkal váltani való szódáspatront gyalogolni, mert nagyon nehéz. A csípőm még jobban fájt, viszont megint jól aludtam, mondjuk azt álmodtam, hogy összejöttem Székely Kriszta rendezővel, annak ellenére, hogy nem is vagyok az esete, mert elbűvöltem a szövegemmel.

Ma nagy lépésre szántam el magam – vagyis sok lépésre –, kitaláltam, hogy végig gyalog megyek be dolgozni. Majdnem tíz kilométer, állítólag két óra. Én egy óra negyven perc alatt toltam le. A képen én vagyok látható, ahogy nyújtom a vádlim a lépcsőházban, már átöltözve irodai viseletbe. Nap közben az egyik csapatról nagyon gyanús lett, hogy csalnak. Arra jutottunk matematikailag, hogy ha öten negyven perc alatt harmincöt kilométert mentek, akkor mind az ötüknek egyszerre kellett futniuk, márpedig, ha nincsenek szabadságon, akkor ez minimum fura. (Ha kiderül a magyarázat, akkor majd visszaszívom a gyanúsítást.) Eléggé kiakadtunk, hogy ez tényleg ér ez ennyit? De végülis a kiakadásunk is pont annyira mulatságos. Tényleg ér ez ennyit? Mindenestre én kellemesen meg vagyok bolondulva, a reggeli gyaloglástól először elfáradtam, aztán felpörögtem. Végülis az a lényeg, hogy megtapasztaljam a gyaloglás előnyeit, a benne rejlő lehetőségeket és a saját határaimat teszteljem. Egészen biztosan fogok valamennyit gyalogolni ezentúl. Most még hátra van a táv fele, kíváncsi vagyok, meddig visz el a verseny. Remélem olyan nem lesz, hogy fel-alá mászkálok a szobában alvás helyett. Csípejemen a telefonnal.

Ami a csípőt illeti, valószínűleg kéne nekem egy jobb cipő. Kérek szépen javaslatokat! Nekem ezek a Teva túraszandálok túl lúdtalpasnak tűnnek, az edzőcipő vagy nem tetszik, vagy meleg. Túracipő meg nem csinos. Legyen csinos, ne legyen meleg, ne törje a lábat.

Gyalogolok” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ecco, amennyiben nem sajnalsz a labaidra kolteni. A Biome vonal nagyon tuti barmilyen tavu gyaloglashoz, es kivetelesen nincs az a ronda, tobb anyagbol takolt kinezete sem. Azert latszik hogy nem utcai cipo, hanem a megtestesult kenyelem, ami a labat szolgalja. De a tobbi cipojet is ajanlom a markanak, mert kenyelmes es legalabb 15 parat birtoklok jelenleg.
    Ha turacipo, akkor Merrell, ami irto ronda de kenyelmes, foleg terepen.
    Ha pedig olcsobb de kenyelmes cipot szeretnel, akkor a Clarksnal neznek korul a helyedben.
    Ha megbizhatoan ismered a markaknal a mereted, rendelj online. Mindenhol nyari learazas van a sajat webshopjaikban, de egyaltalan nem ismerem a magyarorszagi kiszallitasi dijakat.

    Kedvelik 2 ember

  2. Nekem a kifejezetten gyaloglócipők váltak be. A Decathlonban szoktam őket venni.

    Elég problémàs a térdem, de a megfelelően megválasztott cipő nekem nagyon sokat segít.

    Anita én is köszönöm a kommented, az Ecco cipők leírás ill kinézet alapján nagyon jónak tünnek. Eddig egyik általad említett márkát sem ismertem, pedig pár éve elég sokat olvastam a tèmában, mikor kb bármilyen cipöt vettem, már 10 perc állás/gyaloglás is megterhelő volt.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s