Arcüreges vagyok, aranyoskáim, aztán annyi minden gyógyszert kell szednem, követni se tudom. Mert az antibiotikum miatt kell probiotikum, bár persze több iskola is van a mindenképpen kelltől a teljesen értelmetlenig, én mindenesetre szedek, de ugye azt három-négy óra különbséggel kell bevenni. Aztán kell még valami nyákoldó vagy köptető – érdekes módon a testváladékok közül egyedül a takonnyal vannak problémáim, erre persze csak az szorul bele az arcomba. Azt hiszem a testváladék és a nyákoldó szavakkal is problémáim vannak, hogyha jobban belegondolok. Szóval az antibiotikum kinyírja, a nyákoldó kipurgálja, a probiotikum meg helyre hozza. Aztán szedek még vasat vérszegénységre, meg szelént a pajzsmirigyemre, ezeket meg nem lehet együtt beszedni. Be vannak állítva emlékeztetők a telefonomon, hogy mikor mit, gondosan kitaktikáztam a rendszert, nehezebb volt, mint a logikai felvételi az Alternatív Közgazdasági Szakközépben annak idején (nem vettek fel). Reggel elolvastam valamit újra, és észrevettem, hogy a vasat nem javasolt bevenni a következőkkel: tej, kávé, teljes kiőrlésű gabona, gabonapelyhek – és akkor ezen a ponton annyit mondtam, hogy azbeszmegbassza vagy valami hasonlót, és úgy döntöttem, kávéval meg szelénnel fogom bevenni a vasat és ráiszok kétszer annyi nyákoldót, rohadjak meg.
Rémes öregasszony leszek, meg kell hagyni, vagyis tulajdonképpen már az vagyok, ilyen párbeszédeket folytatunk a húgommal:
– Kéne neked olyan orrspray.
– Milyen?
– Tudod, olyan proteinos.
– Proteinos? Mármint szteroidos?
– Ja, igen.
Orrspray ide vagy oda végül elmentem fül-orr-gégészhez, ahol már megint nem vettek emberszámba, kedves mosolyomra sem reagáltak, csak megvizsgáltak hat perc alatt. Bár van abban valami szorongásoldóan praktikus, hogy úgy kezelnek, mint a kutyusokat vagy a gyerekeket, akiknek úgy adják be az injekciót, hogy idejük se legyen észrevenni, hogy mi is történik velük. Csak megmelegítette a kis tükrét, megfogta a nyelvemet, mondjam, hogy í, semmi bevezető, hogy most megnézem az orrmanduláját vagy tudomisén. Biztos így tanítják szakmailag. Nem kell mondani. Még megijednék az információtól, hogy kis kezit csókolom, akkor ezt a dolgot most földugom az orrába. Kettőt pislantottam, és már fel is dugta az orromba a… mit is… stroboszkópot, nem, fonendoszkópot. Megvan: endoszkópot! Már fel is dugta, azt se mondta, fapapucs. Mondom, rettenetes öregasszony leszek, ilyenekkel fogok traktálni mindenkit.
suematra 