Üzemmódok, állapotok

Tegnap, a Lelki Egészség Világnapján, kipihenten és depressziósan ébredtem. A Tegnap Esti Én bizakodó volt, de minimálisan a sorsát elfogadó boldog teremtmény. A Ma Reggeli Én pedig csapdába szorulva nyöszörög. Egy hülye vagyok, és még bűntudatom is van miatta. Remek. Bár tudnám ezt a hülye picsogást kikapcsolni, de ha olyan könnyű lenne, már milliomos lennék.

Tizenkilencre lapot húztam, munkába menet Dido érfelvágós „Life for rent” albumát hallgattam, és közben sajnáltam magam amiatt, hogy sajnálom magam. Vicces az ember, a lelki bajait sokkal értelmetlenebbül kezeli, mint a fizikaiakat. Érdekes módon, ha elvágod a kezed, akkor nem kezdesz a késsel kicsit még belenyúlkálni a sebbe, vagy ha eltörik a karod, akkor nem kezded el csavargatni, hogy jaj, de érdekes, vajon még jobban eltörik, ha kicsit csavargatom még erre? Bekötözöd, fájdalmat csillapítasz. Ellenben, amikor szomorú vagy, akkor Didót szórsz a sebbe.

Egyébként csak annyi történt, hogy pár óra alatt sikerült agyban, simán, minden nélkül megoldani a hullámhelyről hullámvölgybe jutást, nem okozott különösebb nehézséget, állati jó vagyok ebben. Ebben is. Mindenben is.

Az üzemmódjaimon gondolkoztam. Az én legjellemzőbb működésem a jövőn való ábrándozás. Ennek vannak jó oldalai, például, hogy a múlton való kesergés igen messze áll tőlem. Vagy, hogy mindig vannak terveim – nem céljaim, az kicsit más –, hogy mindig van mire várnom, és hogy általában fel vagyok készülve arra, ami jön. A rossz oldala, hogy hajlamos vagyok túltervezni, nem mindig tudok a jelenben lenni, és befeszülök, ha valami nem úgy alakul, ahogy elterveztem – márpedig hiába az elképzelt tizenhat verzió, úgyis a tizenhetedik fog megtörténni.

Az üzemmódjaim ezek kombinációiból jönnek ki. Van az az állapot, amikor elfogadom, ami van, nem tervezgetem, hogy mi lesz később, vagy ha tervezgetem is, akkor az pozitív. Akármilyen fura a helyzet, én élvezem; akárhány kiló vagyok, az pont jó; akármilyen hülye a pasi, az karmikusan pont kell nekem. Lehányja a cicuska az ágyneműt? Nem baj, meg lehet írni. Az élet a maga változatos mivoltában izgalmas, mert nincs fekete-fehér, ettől jó. Így volt most is: előző nap még ezt a hálával teli jóllakottságot vizsgálgattam magamban, és konstatáltam, hogy boldog vagyok. 

Aztán van a másik üzemmód, amikor az elfogadás megalkuvássá válik, a plusz kilók ronda nagy seggé, a hülye pasik pedig időpocsékolássá. Az üzemmódokon való gondolkodás pedig üde szorongásba csap, mert még azon is szorongok, hogy szorongok, túl sok időd van gondolkozni, túlagyalod, fecsérled az időd. Nem vagy elég jó. A rohadt dög meg lehányja az ágyat…

– Ez, bazmeg, ez csinálja a rohadt rákot – álltam meg egy percre. Ez a két állapot közötti lavírozás. Hogy néha elegem lesz a szivárvány mindenségből, beindul a fehérre vágyakozás és a feketétől való félelem. A korral szerencsére minden javul: a hullámvölgyek ritkábbak, rövidebbek és kevésbé mélyek. Valljuk be, kicsit ragaszkodom is hozzájuk, inkább választom a szinusz-görbét, mint egy egyenes függvényt, nem vagyok valami jó buddhista. Zsidó buddhista vagyok, y = sin x, ahol x a Zen Én, a sinus meg egy tetszőleges Woody Allen karakter neurózisa.

Estére aztán összeszedtem magam, mert szerencsére fejben megoldom visszafelé is. Ezt onnan tudom, hogy megnéztem a tükörben a seggemet, és érdekes módon, pont megfelelő méretű volt.

Üzemmódok, állapotok” bejegyzéshez ozzászólás

  1. ez bennem is pontosan ugyanígy zajlik le. engem nagyon kimerít és nem tudom eldönteni, hogy ebből van-e kiút, vagy nincs. másokon is tapasztalom ezt a körforgást és mivel az is hatással van rám, duplán kikészít. ez a körforgás megszűnik vajon, ha végre bekövetkezik valamiféle változás az ember életében? ezt egy beragadt élethelyzet hozza? vagy új élethelyzettel újabb körforgás jön és csak csöbörből-vödörbe az egész?

    Kedvelés

  2. én nem tudom a százalékos arányt, de sokszor jó. nem is az a bajom, hogy sok a lent, hanem az egész körforgás. hogy újra és újra ugyanaz jön. sose akarom elhinni, hogy a jóból tud jönni ugyanaz a rossz, ami addig és hogy mikor már nagyon rossz és reménykedem benne, hogy esetleg megszakad a körforgás, újra jó lesz. de hogy, meg minek? 🙂 hoyg korral javulna, azt sajnos nem vettem észre.

    Kedvelés

  3. “Érdekes módon, ha elvágod a kezed, akkor nem kezdesz a késsel kicsit még belenyúlkálni a sebbe, vagy ha eltörik a karod, akkor nem kezded el csavargatni, hogy jaj, de érdekes, vajon még jobban eltörik, ha kicsit csavargatom még erre?”

    És simán el szoktam kaparni a sebeimet 😦 és az még hagyján, de amikor eltört egyszer a kezem, és még csak annyi volt, hogy fájt és kattogott, ha mozgattam, akkor néztem is, hogy mit kattog 😀 szóval a hülyeségnek is vannak fokozatai 🙂

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s